A munkaképesség megállapításakor azt vizsgáljuk, hogy egy alkalmazott képes-e a jelenlegi és jövőbeli munkaköri elvárásoknak és a munkakörnyezetnek megfelelni az adott fizikai és mentális állapotának
fényében. Az egészségi állapot és a funkcionális képességek felmérése képezi a munkaképesség mérésének alapját. De a munkaképességet a
szakmai ismeretek és kompetenciák, az értékek, attitűdök, a motiváció, a munka jelleme és a munkakörnyezet is meghatározzák. Azok a munkakörök, amelyek fizikailag megterhelőek, vagy a munka nehezen ellenőrizhető és a feladat nehezen kivitelezhető, vagy esetleg
nehezített munkakörnyezetben folyik a munkavégzés, mind csökkentik a munkaképességet.

A munkaképesség felmérhető a munkaképességi index (Work Ability Index, WAI) segítségével. Ez tulajdoképpen az 1980-as években a Finn
Foglalkozás-egészségügyi Intézet által kidolgozott kérdőív, ami a munkavállalók munkaképességéről tett önértékelésén alapul.
Az alapvető tudományos kérdés az volt, hogy az alkalmazottak és a munkáltatók mennyi ideig képesek dolgozni, és hogy a munkaképesség milyen mértékben függ a munka tartalmától és a munkaköri igényektől. A munkaképesség fogalmát később számos más európai és ázsiai országban is elfogadták [3].
Azon tényezők ismerete, amelyek akár egyéni, akár környezeti szinten meghatározzák a munkaképességet, lehetővé teszik konkrét intézkedések megfogalmazását a munkavállalók hatékonyságának növelése vagy a munka termelékenységének javítása érdekében.

[3] Ilmarinen J., Work ability – a comprehensive concept for occupational health research and prevention, Scandinavian Journal of Work, Environment & Health, VOL. 35(1), pp. 1-5, 2008.

Share This