Ellenőrzőlista – Egy olyan lista, ami tartalmazza az elvégzendő feladatokat, vagy megfontolásra javasolt szempontokat. Az ellenőrzőlista eszköz, ami elősegíti a hibák előfordulásának csökkentését meghatározott feladatoknál, reagálva az emberi figyelem és memória korlátaira. Általánosságban az ellenőrzőlista számos állítást tartalmaz különböző területekre fókuszálva, és minden állításra “Igen”, vagy “Nem” válasz adható. Az értékelés során alkalmazott ellenőrzőlista lehetővé teszi az értékelő számára, hogy meghatározott témákban széleskörű információkat gyűjtsön. Az ellenőrzőlisták igazolhatják a különféle tevékenységek, akciók meghozatalának szükségességét. Az ellenőrzőlistákat a feladatok hatékonyabb megszervezéséhez és különböző, fontos feladatok ellenőrzéséhez is használhatóak.
Krónikus betegség – A szakirodalomban nincs széles körben elfogadott definíció a krónikus betegségre. Noha e betegségek egyik közös jellemzője az, hogy hosszú ideig fennállnak,
osztályozásuk már különböző szempontok szerint történhet: a betegséget kiváltó okok vagy a betegség eredményei, esetleg az alapján, hogy fertőző, vagy nem fertőző betegségről van szó. A
WHO definíciója szerint a krónikus betegségek, avagy nem fertőző betegségek olyan hosszú ideig tartó állapotok, amelyekre lassú progresszió jellemző, és nem terjednek emberről emberre. A krónikus betegségek főbb típusai a következők: szív- és érrendszeri betegség, rosszindulatú daganat, krónikus
légúti megbetegedés, cukorbetegség. A fogalom azonban az egészségi állapotok széleskörű spektrumára kiterjed, úgy mint a neurológiai, izom és csontrendszeri betegségek és a különböző
mentális állapotok. A krónikus betegségek (főképp a szív és érrendszeri betegségek, rosszindulatú daganatok, cukorbetegség) a korlátozottság fő kiváltó okainak tekinthetők. A krónikus betegségek nem előzhetők meg például védőoltásokkal, nem gyógyíthatók és maguktól sem tűnnek el, azonban
egészséges életmóddal megelőzhetőek vagy kontroll alatt tarthatóak. A krónikus betegségek az idősebb embereket nagyobb arányban érintik, Európában a 65 éven felüli emberek közel 80%-ának van valamilyen krónikus betegsége.
A befogadókészségolyan (munkahelyi) gyakorlat vagy szabályrendszer, ami elősegíti a gyakran marginalizált emberek csoportjainak (úgy mint mentális, vagy fizikai fogyatékossággal élők, kisebbségek) befogadását. Egy befogadó munkahelyen a munkahelyi környezet értékeli és elfogadja az egyének és csoportok közötti különbségeket. Egy befogadó munkahely a kirekesztés helyett a különböző munkavállalóit egyaránt értékeli, megbecsüli, valamint befogadja és integrálja a munkaszervezetbe. A befogadás egy közösségi folyamat, míg a nyitott és befogadókész munkahely efolyamat eredménye. A befogadás elősegíti a munkavállalók számára az akadályok leküzdését, egy befogadókész munkahelyen a munkavállalók értékesnek és megbecsülve érezhetik magukat, ahol
nyíltan megbeszélhetik a problémáikat
A krónikus betegséggel küzdő személyek olyan emberek, akik egy vagy több, hosszú lefolyású krónikus testi vagy mentális betegséggel rendelkeznek, és emiatt kisebb mértékben
tudnak részt venni a munkaerőpiacon. A krónikus betegséggel küzdők egyaránt dolgozhatnak, lehetnek inaktívak vagy munkanélküliek.
A korlátozottsággal élő személyek olyan emberek, akik az Emberi Jogokról Szóló ENSZ egyezmény 1. paragrafusa értelmében hosszú távú fizikai, mentális, értelmi, vagy érzékszervi károsodással rendelkeznek, amik akadályozhatják őket a tényleges vagy teljeskörű társadalmi részvételben. Megjegyzendő, hogy egy betegség vagy sérülés önmagában nem tekinthető korlátozottságnak, csak akkor, ha különféle környezeti, vagy társadalmi tényezők miatt az egészségi állapot korlátozottsággal társul. A rossz egészség ezért a korlátozottságnak csak az egyik részeleme.
Fontos megjegyezni azonban, hogy országos szinten, a szociális ellátások és támogatások megfelelő elosztása érdekében a kormányok különbözőképp definiálhatják a korlátozottságot, figyelembe véve az egészségi állapotot és a munkaképességet befolyásoló tényezőket. Országonként eltérő lehet annak szabályozása, hogy egy krónikus betegséggel élő személy korlátozottnak is tekinthető vagy sem. Ezért lehetséges, hogy a krónikus betegséggel élők egy része jogosult szociális juttatásokra, míg a krónikus betegek más csoportjai az esetlegesen felmerülő szükségleteik ellenére sem
részesülhetnek támogatásokban. Mindezek mellett az is előfordulhat, hogy egy krónikus betegséggel élő ember a jogszabály szerint korlátozottnak minősül, azonban az egyén különböző okok miatt nem szeretné, ha korlátozottként tekintenének rá
Szakmai reintegrációs stratégiák – olyan irányelvek, intézkedések és szolgáltatások, melyek a krónikus betegséggel élők munkaerőpiacra való visszatérését, vagy munkahelyük
megtartását célozzák.
Szabályzatok –A cselekvések irányát helyi, nemzeti, regionális, vagy nemzetközi szinten meghatározó, kötelező vagy nem kötelező erejű jogi keretrendszerek és előírások.
Munkahelyi környezet fejlesztése – a munkakörhöz, vagy munkahelyi környezethez kapcsolódó támogatások vagy változtatások, amik támogatják a korlátozottsággal rendelkező
munkavállalókat a munkájuk elvégzésében. A munkahelyi környezet fejlesztése megvalósulhat a munka megvalósítási módjának, vagy a környzetnek az olyan jellegű átalakításával, vagy személyhez igazításával, ami lehetővé teszi azt, hogy a krónikus betegséggel élő munkavállaló el tudja végezni a
munkával kapcsolatos, nélkülözhetetlen feladatokat
A munkába való visszatérés annak a célnak kitűzése, hogy az alkalmazott egy sérülést vagy betegséget követően vissza tudjon térni a munkahelyére, akár a betegséget megelőzően
betöltött munkakörébe, vagy egy új, az állapotához illeszkedő munkakörbe. A munkába való visszatérés egy olyan proaktív megközelítés, ami támogatja a munkavállalókat abban, hogy a sérülést vagy betegséget követően minél hatékonyabban és biztonságosabban térhessenek vissza a korábbi életmódjukhoz. A munkába való visszatérést támogató programokat széleskörű együttműködésben fejlesztették ki annak érdekében, hogy a munkavállalók a sérülést, vagy betegséget követően vissza
tudjanak térni a korábbi munkakörükbe, vagy egy új, az egészségi állapotukhoz jobban illeszkedó munkakörbe. A munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt előnyös, hogy a nem specializált kezelési tervekhez képest a program a munkavállalók munkaképességének mielőbbi, és lehető
legnagyobb mértékű visszaállítására fókuszál. A munkába való visszatérést támogató munkahelyi program fejlesztése, megvalósítása és fenntartása a munkahelyi közösséget is erősítheti és fejlesztheti.
Szolgáltatások – magán vagy közszolgáltatók által biztosított szolgáltatások vagy tevékenységek, melyek a munkakeresőket támogatják, vagy olyan szociális ellátások, melyek
közvetlenül, vagy közvetve támogatják a krónikus betegséggel küzdők elhelyezedését.
Rendszerek – olyan programok, támogatások, vagy rendszerek (ide értve a pénzügyi támogató rendszereket) melyek a munkanélküli egyéneket támogatják a új munkahely találásában, vagy a korábbi munkahelyre való visszatérésben; a foglalkoztatott személyeket a munkahelyük megtartásában; valamint munkáltatókat a krónikus betegek munkaerőpiaci részvételének fokozásában.
A munkaképesség azt értékeli, hogy egy munkavállaló a saját mentális és fizikai erőforrásaihoz viszonyítva milyen mértékben képes ellátni a feladatait a jelenben és a jövőben, figyelembe véve a munkakövetelményeket és a munkakörnyezetet. A munkaképességet meghatározza továbbá a szakmai tudás és kompetencia (készségek), valamint a személyes értékek,
hozzállás, motiváció és a munka típusa is.